A KORALLOK A tengerek pusztulásának, melegedésének leglátványosabb alanyai a korallok. E parányi élőlények milliárdjai elpusztulva mészvázukkal szigeteket, zátonyokat képeznek. Erre élő korallok telepednek, élnek, s pusztulva gyarapítják a szigetet. Ezek a leggazdagabb tengeri élővilágot vonzzák lakhelyül; növények, állatok ezer fajtája lakja, és képezi a tengeri tápláléklánc alapját. S nem kis mennyiségről van szó: a korallzátonyok évezredek alatt születtek és az óceánok felületének 0,3%-át alkotják. A korallvázak a növekvő tengerfelszíni hőmérséklet hatására pusztulásnak indultak. Először csak a színük változása tűnt fel a hajósoknak: kifehéredtek az elmúlt évtizedekben a korall-szirtek szerte a világon. Más fajtájuk kivörösödött. Mind a pusztulás jele: életük kibillent az egyensúlyból. Pedig a hatalmas hal-rajok.

A világóceánok fokozódó savassága 2065-ig az összes korallt elpusztíthatja - figyelmeztetett egy vezető tengerszakértő. Katherine Richardson professzor, akit a BBC idézett, elmondta, hogy veszélybe kerülhetnek azok a tengeri organizmusok, amelyek mésztartalmú struktúrákat építenek, ha az elkövetkező évtizedekben a pH-szintek esni fognak.

A Dániában dolgozó szakértő szerint az emberiség által termelt széndioxid gyökeresen változtatja meg a tengeri környezetet. A széndioxidszintek 55 millió éve most a legmagasabbak. A legnagyobb részt be fogja szívni a tengervíz, ahol szénsavat képez majd. Az óceán normális savassága körülbelül pH 8, szakértők előrejelzése szerint azonban ez az érték pH 7,4-re eshet.

A tudósok attól tartanak, hogy a fokozódó savasodás különösen káros hatást gyakorolhat a korallokra és más tengeri organizmusokra, mert csökkenti hozzáférési lehetőségüket a karbonát ionokhoz, amelyekből szilárd alkotórészeiket építik fel.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás elsősorban a szárazföldi és a légköri hatásokra összpontosul, viszont bizonytalanok az ismereteink arról, hogy milyen lesz a savasodás következménye a tengereken.

Mivel 78 millió gigatonna szén van elzárva az óceáni üledékekben, az emelkedésnek nagyon súlyos következményei lehetnek a szénciklusra nézve - vélte Richardson professzor, a dániai Aarhus városának tengeri ökológiai kutatója.

A légköri széndioxidszintek, amelyeket a fosszilis fűtőanyagok elégetése fokoz, jelenleg körülbelül 380 részecskét tesznek ki millió egységre számítva (ppm), míg az iparosítás előtti korszakban ez a szint mintegy 280 ppm volt. A légkörből a széndioxidot mikroszkopikus óceáni növények, a fitoplanktonok távolítják el fotoszintézis útján. Egy csoportjuk azonban, a coccolithophoridok, kalciumkarbonát-lemezkéket, gerezdeket is produkálnak. Minden gerezd csak körülbelül 2,5 mikrométeres (a méter milliomod része), de évente nagyon sok keletkezik belőlük. Becslések szerint a domináns fajta, tudományos nevén az Emiliania Huxleyi virágai évente az óceán mintegy 1,4 millió négyzetkilométerét borítják be. Amikor elpusztulnak, leszállnak az óceán fenekére és eközben elzárják a szenet egy hatalmas üledékes raktárban. Ez a biológiai pumpa elősegíti a széncsere ellenőrzését az óceánok és a légkör között.

A holocén korszak óta az Emiliania Huxleyi dominálja a világóceánokat, ez előtt azonban egy másik fajta játszott szerepet a szén fenékre juttatásának folyamatában - magyarázta Richardson professzor. Csak feltételezni tudjuk, hogy most majd ismét belép egy másik fajta, ha az Emiliania Huxleyi nem tudja elviselni a savasabb feltételeket - tette hozzá.

A Royal Society (a brit tudományos akadémia) nemrégiben meghirdetett egy kutatási programot, amely a fokozott savasságnak a tengeri életre gyakorolt hatására összpontosít.

Az elgondolás az, hogy az óceán felszínén lévő fitoplankton mesterséges "megtermékenyítésével" ösztönözni lehet bizonyos mennyiségű extra széndioxid kivonását a légkörből. (MTI-hír)